Az UNICEF BAJNOKSÁG nak most vége, és

így ennek az Adománygyűjtésnek is. De csak ennek. Az alábbi hosszú bekezdést már megírtam, mire ezt realizáltam. Azt hittem, hogy még van egy nap, de nincs. Illetve természetesen van. Nem törlöm ki, mert nem azért írtam le, hogy kitöröljem. Attól, hogy a kampánynak vége, még írhatok.  

Amikor a pénteki bejegyzést írtam, még nem sejtettem, hogy a péntek 0 óra 0 percre vállalt határidős munkát nem fogom ekkorra befejezni, pedig még a gyaloglásból is lecsíptem egy nagyot (mint írtam), csak - mint ahogy annak, akinek ígértem írtam - még mielőtt a nap felkel elküldöm, és ezt betartottam 4.45-kor küldtem el. (A második ígéretemet gyakrabban betartom. [van, hogy azt sem]) Ezt az alvás csúszást ki kellett hevernem, pedig ilyesmit már nem nagyon engedhetenék meg magamnak. Tehát szombaton még a szombati 8000 sem ment, (hanem csak 7609), nemcsak az erő miatt, a sötétedés miatt is. És posztot sem írtam, mint ahogy vasárnap sem, mert a félnapos csúszás még éreztette hatását, és nem tudtam bepótolni, kipótolni az elmaradást, hiába mentem vasárnap 9143-at, szóval nincs meg a múlt hétre a napi 8000 lépés átlag se. 7796 lépés lett. Végül is, mint ezt valamelyik alkalommal leírtam, meg nem mondom milyen nemzetiségű (de nem brit) tudósok szerint a 72 évesek (és hol vagyok én még ettől?) körében végzett vizsgálat szerint a 7500 lépés elegendő az egészséghez. Ezt teszi az alvásmegvonás. Evvel nem számoltam, amikor a 8000-t kitűztem. Ma már visszaállt a világrend: 8538 lépést tettem minden erőfeszítés nélkül. 

És, nem hittem a szememnek, amikor ma este 10-kor megláttam - nagy  örömömre -, hogy jelentősen gyarapodott az Adományok összege: 57 000 Ft-ra! Ezúton is köszönöm mindenkinek, Betrixnek, Beátának, Bélának, Elisabetának, Krisztinának, Magamnak, V.M.-nek, Zsuzsának és Zsuzsának, aki Adományával hozzájárult a szegény országokban élő gyerekek Covid elleni oltásához!

Az UNICEF-et továbbra is támogathatjátok! Az alkalmi támogatások is sokat érnek, mert a szegény országokban tényleg minden fillér számít. A rendszeres támogatásra elköteleződő támogatók többet adnak annál, mint amennyi az adományaik összege, mert az összeghez hozzáadódik a tervezhetőség biztonsága is.     

A blogot tovább írom...

  

Ez is csak most van

Talán az "Ilyen még nem volt" című bejegyzésemet nézték a legtöbben, amiben - nem azt mondom, hogy semmi nem volt - de gyaklag mégiscsak ez a helyzet. Szóval egy bulváros cím volt. Ezt azért hozom fel, mert ilyen sem volt még, hogy a címet írom meg először, és még olyan se volt még, hogy bejelentés nélkül másnap írom meg az előző napi mondanivalómat. Ha még legalább egy évig írnám ezt a blogot, akkor kiderülne, hogy minden héten van egy határidős valami, ami miatt - hogy stílusos legyek - kigyalogolok az időből. Tegnap is ez volt, ma is ez lesz, és az egész jövő hét evvel fog telni, határidők sokaságával. A gyaloglás fontosabb, mint a posztírás, mert csak szűk határok között érvényes, hogy be lehet pótolni. Akkor most a tegnapit be is fejezem. ÖÖÖÖÖ nem mentem 8000 lépést, csak 7133-at, de a négynapos heti átlag így is 8000 felett van, mert 8359 lépés.

Az UNICEF Bajnokság kampány kedden befejeződik, szerintem az adománygyűjtő oldalamra addig lehet tetszőleges értékben pénz adományt utalni az elmaradott országok rászoruló gyerekeinek Covid elleni védőoltására. 

Eddig 42 000 Ft adomány jött össze, mindenkinek, aki adakozott (és oltakozott :)), az ügy nevében is köszönöm, ÉS REMÉLEM, HOGY LESZ MÉG ADAKOZÓ BARÁT, ISMERŐS!

jótékonysági sorok Kökény Verától, és itt van mellettem a kalapom

   

Koros gyaloglók, ha találkoznak

Ma délelőtt egyszer majdnem lementem a térképről, egy kicsit meg is ilyedtem, annyira, hogy most el ipszilonnal írtam, este pedig beszédbe elegyedtem egy másik gyaloglóval, ami akkor derült ki, mármint, hogy gyalogló amikor mondtam, hogy akkor én most megyek gyalogolni, és mondta, hogy tulajdonképpen ő is gyalogol, mondtam, hogy akkor menjünk együtt. Nagyon érdekes volt közben beszélgetni, mert az már az elején kiderült, hogy 1968 és 73 között van átfedésünk a jelenlegi lakóhelyünkön, illetve most 3 és fél éve. A gyaloglásban amerre mentünk, végig vettük a már nem látható épületeket, ki, mire emlékszik. Jó volt! Kiváncsi voltam, hogy meglett-e a 8000 lépésem, és még meg is haladtam: 8717 lépés. Most már majdnem becsuktam a gépet, amikor eszembe jutott, hogy még nem írtam meg a posztot, ugyanis fejben már fejben megvolt így most gyorsan lekörmöltem.

Adakozzatok, már alig van pár nap!

jótékonysági sorok Kökény Verától, és itt van mellettem a kalapom

    

A kutya, aki rászoktatott a sétára

Valamit megnyomtam, és eltűnt a szövegem, szerencsére nem volt hosszú, és most még rövidebb lesz. Csak annyit írtam, hogy ma "előre menekülve" indultam este gyalogolni, mert nagyon fáradt voltam, és ettől a technikától tulajdonképpen kipihentem magam, pontosabban felfrissültem, szerintem most is a lendülettől törlődött az első változat. Nagyon gyorsan róttam az utcákat, ma "ellenkező irányban", mint az eredeti (kezdeti) útvonal. És találkoztam egy kutyával, akinek a feje pontosan olyan volt, mint a mi kutyánké, a régi, aki a sétáltatásra rászoktatott, ő az, itt a képen,  

a mai kutya pedig kiszállt egy kocsiból és egyenesen odafutott hozzám!

Ma 8524 lépést tettem.

 jótékonysági sorok Kökény Verától, és itt van mellettem a kalapom

Szeretem az esőt

Ma addig húztam az időt, hogy a reggeli gyaloglásom már az ebédhez szükséges alapanyagok begyűjtésével  kezdődött, bár nem így indult, hanem úgy, hogy gyalogolok, és mellesleg veszek egy fej káposztát, és jó esetben a hentesnél, ha nyitva lesz a hentes, amiben nem bíztam, mert hétfő van, kikanyarintatok vele egy darabka húst valamilyen állatból. Mert az volt a tervem, hogy mivel hétvégén vettem 3 csomag akciós kaprot, és nem tettem el a mélyhűtőbe, és nem akartam, hogy a komposztban végezze, kapros húsos káposztát kívántam főzni. És közben kiderült, hogy jól gondoltam, a hentes zárva, újratervezés, az idő telik múlik, 12-re a pedikűrösnél kell lennem, ami közel van a piachoz, akár ott is bízhatok, illetve nem bízhatok, mert hétfő van, hogy szerzek egy darabka húst. Szóval nem a gyalogláson járt az eszem, hanem a logisztikán. Kiszámoltam, hogy tüstént hazamegyek, lerakom a káposztát, kiveszek a mélyhűtőből egy fél adag csülkös pacalt, és egy adag elég régi, de azért még jó (a "csak én ehetem meg" kategóriájú) szaft nélküli valahai csirkemell paprikást, ami majd kiolvad, mire megjövök a pedikűröstől. Elgyalogoltam a pedikűröshöz, aztán vissza, őt megkérdeztem, hogy látszik-e a lábfejemen, hogy naponta min. 8000 lépést gyalogolok? Nem tudta értelmezni a kérdésem, hiszen régebb óta gyalogolok, mint ahogy hozzá járok, tehát mihez képest tudná megállapítani? :) Aztán 4-kor észbekaptam, hogy kinéztem magamnak egy könyvet az egyik hosszú hétvégi gyaloglás során a helyi  antikváriumban, amit egyszer kölcsön adtam valakinek, de ő úgy vette, hogy örökbe, és amit évtizedek óta nem tudok pótolni, de most kint volt a kirakatban, és nagyon megijedtem, hogy már valaki biztos megvette, úgyhogy nekiiramodtam, és ezzel is gyalogoltam valamennyit a gyenge esőben. És aztán este fél 7-kor nekiindutam bevégezni a 8000 lépést, ami mesés volt, mert később erősebb eső is volt, és így eső szag is (kényesebbek kedvéért illat) volt, és 9040 lépés lett. (A kapros tejfeles, 2 szottyatt paradicsommal szinesített, a kétféle húskészítmény miatt kétfelé szedett káposzta - szinte mondanom sem kell, isteni lett!) Csak azt nem tudom milyen címet adjak ma.

Ja, és ne felejtsetek adományozni, mert már csak egy hétig tart a fergeteges kampányom!

jótékonysági sorok Kökény Verától, és itt van mellettem a kalapom

Jót tesz a járkálás

Az állandó olvasóim tudják, hogy 20 éve gyalogolok, és hogy sértésnek veszem, ha sétának hívják, amit csinálok. Pedig egyre inkább sétálok. Egy kicsit azért, mert meleg van. A sétában is melegem lesz. Másrészt meg új utakat keresek, illetve régi utakat új módon járok be, szembe megyek, máshonnan kanyarodok, a szemmagasságnál feljebb nézek, és az ilyesmiket sétálva lehet. Valahol azt olvastam, hogy akkor is jót tesz a járkálás, ha az ember nem siet, vagy nem gyalogol szándékosan gyorsan. Sokszor az van, hogy észreveszem, hogy sietek (amúgy sehova), amikor már majdnem elérem azt a pontot, ahol sarkon szoktam fordulni, tehát elég sokára, amikor az első kört teszem. Persze nem kör, de így kezdem, hogy elmegyek a sinekig, és onnan kalandozok. A kedvenc porcsinom a forduló előtt van kevéssel, azt majdnem minden nap megnézem. Tegnap pl. nem, mert egész másmerre indultam, régóta terveztem egy utcát megnézni, ahol még sose voltam, de a nevét ismerem. Csak a sarokig tudtam menni, mert szabott időm volt. 

Ha fiatalkoromban valamit utáltam olvasni egy regényben, az az útleírás volt. Most, hogy már korosabb vagyok, élvezettel fogalmazgatom az utat, amit bejárok, és el is olvasom. Mert vissza tudom idézni, szines szélesvásznúban, kénytelen is vagyok, mert nem tudom lefényképezni, azt, amit látok - ezt nem is értem - ; valami megtetszik (vszleg túl 3 dimenziós) lefényképezem, és nem az van a képen, amit szabad szemmel látok. 

Ma 9515 lépést tettem, a heti átlagom 8579

jótékonysági sorok Kökény Verától, és itt van mellettem a kalapom

    

A kalapos profilképem

Amikor pár napja a poszt végén letettem magam mellé a kalapom (ld. utolsó sor), másnap a fészbukon megváltoztattam a profilképemet egy kalaposra. Erre jelen pillanatban 97 lájkot kaptam, amit nagyon köszönök Nektek, és a kedves hozzászólásokat is! Mondok valamit erről a kalapos képről. Ezt a kalapos szelfit emlékeztető célzásnak szántam az UNICEF adománygyűjtő kalapomhoz...

Te is tehetsz tetszőleges összeggel azért, 

hogy azokban az elmaradott országokban is kapjanak Covid elleni védőoltást a gyerekek, amelyekben az állam ezt nem tudja megvásárolni. Nekem nem származik anyagi előnyöm abból, hogy csatlakoztam az UNICEF adománygyűjtő kampányához. Viszont jó érzés tapasztalni, ha mások is, sokan, fontosnak tartják a saját hozzájárulásukat ehhez a küldetéshez. Legyél egy, aki hozzájárul!  

Ma 8340 lépést tettem

jótékonysági sorok Kökény Verától, és itt van mellettem a kalapom