Az UNICEF BAJNOKSÁG nak most vége, és

így ennek az Adománygyűjtésnek is. De csak ennek. Az alábbi hosszú bekezdést már megírtam, mire ezt realizáltam. Azt hittem, hogy még van egy nap, de nincs. Illetve természetesen van. Nem törlöm ki, mert nem azért írtam le, hogy kitöröljem. Attól, hogy a kampánynak vége, még írhatok.  

Amikor a pénteki bejegyzést írtam, még nem sejtettem, hogy a péntek 0 óra 0 percre vállalt határidős munkát nem fogom ekkorra befejezni, pedig még a gyaloglásból is lecsíptem egy nagyot (mint írtam), csak - mint ahogy annak, akinek ígértem írtam - még mielőtt a nap felkel elküldöm, és ezt betartottam 4.45-kor küldtem el. (A második ígéretemet gyakrabban betartom. [van, hogy azt sem]) Ezt az alvás csúszást ki kellett hevernem, pedig ilyesmit már nem nagyon engedhetenék meg magamnak. Tehát szombaton még a szombati 8000 sem ment, (hanem csak 7609), nemcsak az erő miatt, a sötétedés miatt is. És posztot sem írtam, mint ahogy vasárnap sem, mert a félnapos csúszás még éreztette hatását, és nem tudtam bepótolni, kipótolni az elmaradást, hiába mentem vasárnap 9143-at, szóval nincs meg a múlt hétre a napi 8000 lépés átlag se. 7796 lépés lett. Végül is, mint ezt valamelyik alkalommal leírtam, meg nem mondom milyen nemzetiségű (de nem brit) tudósok szerint a 72 évesek (és hol vagyok én még ettől?) körében végzett vizsgálat szerint a 7500 lépés elegendő az egészséghez. Ezt teszi az alvásmegvonás. Evvel nem számoltam, amikor a 8000-t kitűztem. Ma már visszaállt a világrend: 8538 lépést tettem minden erőfeszítés nélkül. 

És, nem hittem a szememnek, amikor ma este 10-kor megláttam - nagy  örömömre -, hogy jelentősen gyarapodott az Adományok összege: 57 000 Ft-ra! Ezúton is köszönöm mindenkinek, Betrixnek, Beátának, Bélának, Elisabetának, Krisztinának, Magamnak, V.M.-nek, Zsuzsának és Zsuzsának, aki Adományával hozzájárult a szegény országokban élő gyerekek Covid elleni oltásához!

Az UNICEF-et továbbra is támogathatjátok! Az alkalmi támogatások is sokat érnek, mert a szegény országokban tényleg minden fillér számít. A rendszeres támogatásra elköteleződő támogatók többet adnak annál, mint amennyi az adományaik összege, mert az összeghez hozzáadódik a tervezhetőség biztonsága is.     

A blogot tovább írom...

  

Ez is csak most van

Talán az "Ilyen még nem volt" című bejegyzésemet nézték a legtöbben, amiben - nem azt mondom, hogy semmi nem volt - de gyaklag mégiscsak ez a helyzet. Szóval egy bulváros cím volt. Ezt azért hozom fel, mert ilyen sem volt még, hogy a címet írom meg először, és még olyan se volt még, hogy bejelentés nélkül másnap írom meg az előző napi mondanivalómat. Ha még legalább egy évig írnám ezt a blogot, akkor kiderülne, hogy minden héten van egy határidős valami, ami miatt - hogy stílusos legyek - kigyalogolok az időből. Tegnap is ez volt, ma is ez lesz, és az egész jövő hét evvel fog telni, határidők sokaságával. A gyaloglás fontosabb, mint a posztírás, mert csak szűk határok között érvényes, hogy be lehet pótolni. Akkor most a tegnapit be is fejezem. ÖÖÖÖÖ nem mentem 8000 lépést, csak 7133-at, de a négynapos heti átlag így is 8000 felett van, mert 8359 lépés.

Az UNICEF Bajnokság kampány kedden befejeződik, szerintem az adománygyűjtő oldalamra addig lehet tetszőleges értékben pénz adományt utalni az elmaradott országok rászoruló gyerekeinek Covid elleni védőoltására. 

Eddig 42 000 Ft adomány jött össze, mindenkinek, aki adakozott (és oltakozott :)), az ügy nevében is köszönöm, ÉS REMÉLEM, HOGY LESZ MÉG ADAKOZÓ BARÁT, ISMERŐS!

jótékonysági sorok Kökény Verától, és itt van mellettem a kalapom

   

Koros gyaloglók, ha találkoznak

Ma délelőtt egyszer majdnem lementem a térképről, egy kicsit meg is ilyedtem, annyira, hogy most el ipszilonnal írtam, este pedig beszédbe elegyedtem egy másik gyaloglóval, ami akkor derült ki, mármint, hogy gyalogló amikor mondtam, hogy akkor én most megyek gyalogolni, és mondta, hogy tulajdonképpen ő is gyalogol, mondtam, hogy akkor menjünk együtt. Nagyon érdekes volt közben beszélgetni, mert az már az elején kiderült, hogy 1968 és 73 között van átfedésünk a jelenlegi lakóhelyünkön, illetve most 3 és fél éve. A gyaloglásban amerre mentünk, végig vettük a már nem látható épületeket, ki, mire emlékszik. Jó volt! Kiváncsi voltam, hogy meglett-e a 8000 lépésem, és még meg is haladtam: 8717 lépés. Most már majdnem becsuktam a gépet, amikor eszembe jutott, hogy még nem írtam meg a posztot, ugyanis fejben már fejben megvolt így most gyorsan lekörmöltem.

Adakozzatok, már alig van pár nap!

jótékonysági sorok Kökény Verától, és itt van mellettem a kalapom

    

A kutya, aki rászoktatott a sétára

Valamit megnyomtam, és eltűnt a szövegem, szerencsére nem volt hosszú, és most még rövidebb lesz. Csak annyit írtam, hogy ma "előre menekülve" indultam este gyalogolni, mert nagyon fáradt voltam, és ettől a technikától tulajdonképpen kipihentem magam, pontosabban felfrissültem, szerintem most is a lendülettől törlődött az első változat. Nagyon gyorsan róttam az utcákat, ma "ellenkező irányban", mint az eredeti (kezdeti) útvonal. És találkoztam egy kutyával, akinek a feje pontosan olyan volt, mint a mi kutyánké, a régi, aki a sétáltatásra rászoktatott, ő az, itt a képen,  

a mai kutya pedig kiszállt egy kocsiból és egyenesen odafutott hozzám!

Ma 8524 lépést tettem.

 jótékonysági sorok Kökény Verától, és itt van mellettem a kalapom

Szeretem az esőt

Ma addig húztam az időt, hogy a reggeli gyaloglásom már az ebédhez szükséges alapanyagok begyűjtésével  kezdődött, bár nem így indult, hanem úgy, hogy gyalogolok, és mellesleg veszek egy fej káposztát, és jó esetben a hentesnél, ha nyitva lesz a hentes, amiben nem bíztam, mert hétfő van, kikanyarintatok vele egy darabka húst valamilyen állatból. Mert az volt a tervem, hogy mivel hétvégén vettem 3 csomag akciós kaprot, és nem tettem el a mélyhűtőbe, és nem akartam, hogy a komposztban végezze, kapros húsos káposztát kívántam főzni. És közben kiderült, hogy jól gondoltam, a hentes zárva, újratervezés, az idő telik múlik, 12-re a pedikűrösnél kell lennem, ami közel van a piachoz, akár ott is bízhatok, illetve nem bízhatok, mert hétfő van, hogy szerzek egy darabka húst. Szóval nem a gyalogláson járt az eszem, hanem a logisztikán. Kiszámoltam, hogy tüstént hazamegyek, lerakom a káposztát, kiveszek a mélyhűtőből egy fél adag csülkös pacalt, és egy adag elég régi, de azért még jó (a "csak én ehetem meg" kategóriájú) szaft nélküli valahai csirkemell paprikást, ami majd kiolvad, mire megjövök a pedikűröstől. Elgyalogoltam a pedikűröshöz, aztán vissza, őt megkérdeztem, hogy látszik-e a lábfejemen, hogy naponta min. 8000 lépést gyalogolok? Nem tudta értelmezni a kérdésem, hiszen régebb óta gyalogolok, mint ahogy hozzá járok, tehát mihez képest tudná megállapítani? :) Aztán 4-kor észbekaptam, hogy kinéztem magamnak egy könyvet az egyik hosszú hétvégi gyaloglás során a helyi  antikváriumban, amit egyszer kölcsön adtam valakinek, de ő úgy vette, hogy örökbe, és amit évtizedek óta nem tudok pótolni, de most kint volt a kirakatban, és nagyon megijedtem, hogy már valaki biztos megvette, úgyhogy nekiiramodtam, és ezzel is gyalogoltam valamennyit a gyenge esőben. És aztán este fél 7-kor nekiindutam bevégezni a 8000 lépést, ami mesés volt, mert később erősebb eső is volt, és így eső szag is (kényesebbek kedvéért illat) volt, és 9040 lépés lett. (A kapros tejfeles, 2 szottyatt paradicsommal szinesített, a kétféle húskészítmény miatt kétfelé szedett káposzta - szinte mondanom sem kell, isteni lett!) Csak azt nem tudom milyen címet adjak ma.

Ja, és ne felejtsetek adományozni, mert már csak egy hétig tart a fergeteges kampányom!

jótékonysági sorok Kökény Verától, és itt van mellettem a kalapom

Jót tesz a járkálás

Az állandó olvasóim tudják, hogy 20 éve gyalogolok, és hogy sértésnek veszem, ha sétának hívják, amit csinálok. Pedig egyre inkább sétálok. Egy kicsit azért, mert meleg van. A sétában is melegem lesz. Másrészt meg új utakat keresek, illetve régi utakat új módon járok be, szembe megyek, máshonnan kanyarodok, a szemmagasságnál feljebb nézek, és az ilyesmiket sétálva lehet. Valahol azt olvastam, hogy akkor is jót tesz a járkálás, ha az ember nem siet, vagy nem gyalogol szándékosan gyorsan. Sokszor az van, hogy észreveszem, hogy sietek (amúgy sehova), amikor már majdnem elérem azt a pontot, ahol sarkon szoktam fordulni, tehát elég sokára, amikor az első kört teszem. Persze nem kör, de így kezdem, hogy elmegyek a sinekig, és onnan kalandozok. A kedvenc porcsinom a forduló előtt van kevéssel, azt majdnem minden nap megnézem. Tegnap pl. nem, mert egész másmerre indultam, régóta terveztem egy utcát megnézni, ahol még sose voltam, de a nevét ismerem. Csak a sarokig tudtam menni, mert szabott időm volt. 

Ha fiatalkoromban valamit utáltam olvasni egy regényben, az az útleírás volt. Most, hogy már korosabb vagyok, élvezettel fogalmazgatom az utat, amit bejárok, és el is olvasom. Mert vissza tudom idézni, szines szélesvásznúban, kénytelen is vagyok, mert nem tudom lefényképezni, azt, amit látok - ezt nem is értem - ; valami megtetszik (vszleg túl 3 dimenziós) lefényképezem, és nem az van a képen, amit szabad szemmel látok. 

Ma 9515 lépést tettem, a heti átlagom 8579

jótékonysági sorok Kökény Verától, és itt van mellettem a kalapom

    

A kalapos profilképem

Amikor pár napja a poszt végén letettem magam mellé a kalapom (ld. utolsó sor), másnap a fészbukon megváltoztattam a profilképemet egy kalaposra. Erre jelen pillanatban 97 lájkot kaptam, amit nagyon köszönök Nektek, és a kedves hozzászólásokat is! Mondok valamit erről a kalapos képről. Ezt a kalapos szelfit emlékeztető célzásnak szántam az UNICEF adománygyűjtő kalapomhoz...

Te is tehetsz tetszőleges összeggel azért, 

hogy azokban az elmaradott országokban is kapjanak Covid elleni védőoltást a gyerekek, amelyekben az állam ezt nem tudja megvásárolni. Nekem nem származik anyagi előnyöm abból, hogy csatlakoztam az UNICEF adománygyűjtő kampányához. Viszont jó érzés tapasztalni, ha mások is, sokan, fontosnak tartják a saját hozzájárulásukat ehhez a küldetéshez. Legyél egy, aki hozzájárul!  

Ma 8340 lépést tettem

jótékonysági sorok Kökény Verától, és itt van mellettem a kalapom

Térkép e táj

 

Amióta nemcsak simán gyalogolok, hanem oda is figyelek, gondolkozom róla, továbbá mind ennek kapcsán olvasok és írok, mint pl most is, írok, azóta több gyaloglót veszek észre, a futókat sajnálom és irigylem egyszerre, és már ott tartok, hogy fontolóra vettem: elolvasom Joyce Ulysses regényét, amiről - nem tudom miért - már régen eldöntöttem, hogy nem fogom. 

Ma amikor már láttam, hogy gálánsan bepótoltam a tegnapi hiányzó majdnem 3000 lépést, és éppen egy olyan utcán mentem, amelyen minden nap szoktam, néha kétszer is, de mindig csak az egyik oldalán, most a másik oldalán, és ellenkező irányban. Ez - mint kiderült - keskeny és szemetes, rossz érzés volt ott menni. A másik oldalról ez nem látszott, régi házak látszottak sövénnyel. A régi házakat szeretem, de amikor ma ott mentem szorosan melletük, nem szerettem. És eszembe jutott Kagge, amikor egy barátjával bejárta Los Angeles-t gyalog, bocsánat csak a Sunset Boulevard-t teljes hosszában, és a rendőrök minduntalan megállították, mert nem értették, hogy miért nem autóval közlekedik. Gyanús volt a rendőröknek, nem értették, hogy mit akar, mi a célja (nem tudom az oldalszámot). Kagge vérbeli felfedező, közvetlen tapasztalatot akar szerezni a nyomorról, pusztulásról. 

Az Ulysses. Kagge 52. oldalon meséli, hogy Vladimir Nabokov (biztos lesz, aki tudja, hogy ki ő) azt mondta a diákjainak 1948 és 1959 között, hogy ha fel akarják fogni, hogy miről szól a mű, akkor időben és térben is a nyomába kell eredniük a két ember által bejárt útnak, és fel kellene rajzolniuk Dublin térképét. Talán elolvasom. 

Ma 11 766 lépést gyalogoltam, 

jótékonysági sorok Kökény Verától, és itt van mellettem a kalapom

Ilyen még nem volt

Amióta kihirdettem, hogy az UNICEF Bajnokság keretei között napi 8000 ezer lépést teszek meg, egyszer sem fordult elő, hogy ezt ne teljesítettem volna, de ma IGEN: 5586 lépést tudtam csak megtenni, érzem is a lábamban a meg nem tett lépések hiányát. Egyébként tényleg, bár lehet, hogy csak bebeszélem magamnak. Úgy is jó, mert határidős munkát leadni, az mindent megér. Boldogság! Volt egy határidős munkám, és a délelőtt közepén egy extra elfoglaltságom, és kifutottam az időből, milyen jópofa a nyelv: kifutottam az időből, és ezért nem volt időm eleget gyalogolni. Majd holnap bepótolom. Munkaszüneti nap, már érdeklődtem, hogy nyitva lesz-e a kebapos, hogy még főznöm se kelljen, és remélem, hogy nem lesz túl meleg se. Azelőtt, mielőtt nyilvánossá tettem a napi lépés számom, többször előfordult, hogy a 8000 alá mentem, de a heti átlagom, így is felette volt, sőt volt még 9000 felett is!

ez volt ma a 

jótékonysági sorok Kökény Verától, és itt van mellettem a kalapom

   

Jótékonysági sorok

A gyalogláshoz kapcsolódó sorok, amelyeket augusztus 4-e óta minden nap megírok, azok jótékonysági sorok Kökény Verától, és itt van mellettem a kalapom

Július 28-án csatlakoztam az UNICEF Bajnoksághoz napi 8000 lépés gyaloglás vállalásával, elmaradott országokban élő gyerekek Covid elleni védőoltásához való augusztus 31-ig tartó adománygyűjtéssel. A fb-on van több mint 600 ismerősöm, ha a fele megtudja tőlem, hogy afrikai gyerekek Covid oltásához lehet adományozni most és itt, akkor legalább a fele adományozni fog azonnal. Ha csak 1000 Ft-ot, akkor az összesen 300 000 Ft. Ezért bejelöltem cél összegnek ennyit. Bármikor változtathatok rajta, de nem teszem, marad a szeretetem és az optimizmusom :)

Köszönöm azoknak, akik már megtették!

Bemenni Pestre gyalog

Pár napja futott át a fejemen, hogy el kéne gyalogolni Pestre. Nem járok rendszeresen, de ha megyek, akkor busszal. Soha nem jutott eszembe, hogy gyalog menjek. Csak oda dupla annyi lépés, mint a 8000.

Kagge azt írja: 

"Ha elszánod magad egy hosszú útra, az jó; ha otthon maradsz a fotelben, az is jó." (125.o.) 

"Csakugyan értelmetlennek tűnhet százhúsz kilónyi élelmiszerrel, üzemanyaggal és sátorral kutyagolni hónapokon keresztül valahová, amikor repülővel néhány óra alatt oda lehet érni." (124.o.)

Ma 8483 lépést tettem.

Most is azt mondom, hogy "Minden lépés számít!"

A Te adományod is számít a rászoruló, elmaradott országokbeli gyerekek Covid elleni oltásához! 

Te is tehetsz értük! Tedd meg ezt az egy lépést!

Gyarapodik a közönséges porcsin

 ilyen volt 21 08 05-én

közben ez is volt 21 08 11-én "madártávlatból"

ilyen lett 21 08 16-án, azaz ma (a tegnapi éjjeli eső jóvoltából)

így néz ki egy virágládában egyetlen tő 21 08 10-én egy gangon, mert van tere

és legközelebb mutatok egy még nagyobb térrel rendelkező talajtakaró funkciót betöltő közönséges, azaz vulgáris porcsin mezőt...

Ma 8053 lépést tettem.

Most is azt mondom, hogy "Minden lépés számít!"

A Te adományod is számít a rászoruló, elmaradott országokbeli gyerekek Covid elleni oltásához! 

Te is tehetsz értük! Tedd meg ezt az egy lépést!

Lépték

A kőkorszakban egy felnőtt naponta 4000 kalória energia felhasználásával fedezte a szükségleteit: ennivaló + eszközök, ruházat előállítása, javítása + a járáshoz használt energia. 

A 21. században egy "nyugati" ember naponta 228 000 kalóriával terheli a környezetét: élelmiszer, + ruházat + kommunikáció + közlekedés előállítására. Az energiafogyasztás csaknem teljes elfoglaltság lett, (Kagge, 83.o.) a járáshoz használt energia egy főre eső mértéke láthatatlannak tekinthető. Ma amikor gyalogolni mentem, előtte betettem egy "programot" a mosógépbe, mire visszajöttem, a ruhák ki lettek mosva. És sóhajtozok, hogy ki kell teregetnem, másnap sóhajtozok, hogy a száraz ruhát összehajtogatva el kell raknom. 

Még emlékszem gyerekkoromból a nagymosásra vasárnap délután, családi program volt, legalábbis gyerekként részt vettünk benne. Más volt a tiszta ruha fogalma akkor, és most. Ma (relatíve) tiszta ruhát is beteszek a magától mosó gépbe, ami ma már valamivel energia takarékosabb, mint évtizedekkel ezelőtt, viszont odafigyelő gondozással sem szolgál ki háromszor két gyereket (mint a jó öreg NDK-s automaták).

E. Kagge, aki (azt hiszem még nem mondtam el) a világon jelenleg egyedül álló abban, hogy elgyalogolt az Északi-sarkra, egyedül a Déli-sarkra, és megmászta a Mount Everestet. Amikor egy társával elindultak az Északi-sarkra (92.o), nem vittek pótfelszerelést, csak 1253 gr-nyi szerszámot, és mindent megjavítottak, ami elromlott az 58 napos sítúrán. Elmeséli, hogy az egyetlen pár gyapjúkesztyűje elrongyolódott, de elalvás előtt minden este lelkiismeretesen stoppolgatta. Az ujjai nem voltak jó állapotban (fagyás, kiszáradás, stb.), de jó érzés volt, a gyapjúfonalat oda-vissza húzogatni, a lyukakat eltüntetni. Nemcsak annak örült, hogy másnap is volt kesztyűje, hanem annak is, hogy képes volt megjavítani valamit, ami az övé.

 Eredet [lépték < lép (ige) + -ték (főnévképző)]

lép (ige)

A járás mozdulatát végzi; lábát előbbre teszi a haladás egy mozzanataként, aztán a testsúlyával ránehezedik, hogy megtehesse a másik lábbal is a hasonló mozdulatot.

WikiSzótár

Ma 8699 lépést tettem.

Most is azt mondom, hogy "Minden lépés számít!"

A Te adományod is számít a rászoruló gyerekek Covid elleni oltásához! 

Te is tehetsz értük! Tedd meg ezt az egy lépést!

"... egyszerre mindig csak egy lépést tegyek." (E. Kagge 126.o.)

Elég régen, egy barátom, akivel egy időben néhányszor kirándultunk, egy ízben azt javasolta az erdőben, hogy menjünk a lehető leglassabban. 

Ez úgy nézett ki, hogy a lábamat a lehető leglassabban felemelem, lassan előreviszem, és amilyen lassan csak tudom, leteszem, és a másikkal ugyanezt, ugyanígy, és tovább... És ne is beszéljünk. És persze a karommal segítek. 

Az erdőben elsőre az tűnik fel, hogy nem hallom a lépéseinket, csönd van, aztán meghallom a madarakat. Kitágul az idő, széles jelen van, settenkedés... 

Ma 8590 lépést tettem.

Most is azt mondom, hogy "Minden lépés számít!"

A Te adományod is számít a rászoruló gyerekek Covid elleni oltásához! 

Te is tehetsz értük! Tedd meg ezt az egy lépést!

Jött vagy ment

Ma sem tudtam időt keríteni a reggeli gyaloglásra. Ez gyakran előfordul, ha előre tudom, hogy este viszont lesz idő. Ebben a melegben, ami pl. ma is volt, nem vágok neki napközben, télen igen.

Tehát ma is egy menetben jártam meg a 8000 lépést, ami ma 8182 volt. Tegnap se, ma se volt kedvem ezt úgy, hogy kétszer járom végig ugyanazokat az utcákat, ugyanabban a sorrendben. Ma egy nagyobb kerülőt tettem. Közben eszembe jutott, hogy azon az utcán mint éppen kerülő úton, ahol megyek, azon a 60-as években villamos járt. Biztos, hogy így volt, de még most sem tudom eldönteni, hogy jött vagy ment. Ebben a kerületben minden (azaz három különböző) villamos körforgalomban haladt, sose mentek egymás mellett. És ahogy gyalogoltam, nem tudtam fejben eldönteni, hogy hogy is volt. Az is nehezíti a dolgot, hogy életem során sokat álmodtam a helyi villamosokkal, és mivel már bizonyos nagy területeket teljesen átépítettek, nagyon kevés külső támpont maradt, és magam pedig az átépítések idején nem voltam abban a helyzetben (azaz egyáltalán nem érdekeltek az átépítések), hogy memorizáljam a számomra eredeti állapotot, aztán meg életem nagy részét nem is itt éltem, tehát fizikailag is kimaradtam a folyamatból. Szóval összekeverednek az álomképek és az emlékképek. A felidézéshez meg kellett állnom, de ugyanakkor már erősen sötétedett, tehát nem tudtam hosszasan álldogálva gondolkodni - , egyelőre elvesztettem a kötött pályás villamos vonalának részleteit a 60-as évekből. Stílusosan: "így jártam!" :)

Most is azt mondom, hogy "Minden lépés számít!"

A Te adományod is számít a rászoruló gyerekek Covid elleni oltásához! 

Te is tehetsz értük! Tedd meg ezt a lépést!

A gyaloglás mint lételem

Tegnap nem írtam bejegyzést, mert épp, mikor elkezdtem volna, akkor érkezett meg egy 2 hónapos ultra cuki vendégkutya, aki másnap, azaz ma este hatig velünk volt, és aki este minden figyelmemet  lekötötte. A közönséges porcsin sorsának alakulásáról kezdtem el összerakni a képeket. Ezt most elnapolom. Azt viszont naplózom, hogy tegnap 8246 lépést abszolváltam! 

Ma délelőtt - mondjuk így - kirándulni voltam egy lenyűgöző helyen "a hegyekben".  Nem a lábammal, hanem terepjáróval, (a kutya is jött persze) és egy végcéllal. Ez volt a terv. Ami mindenképpen újdonság volt nekem, hogy első látásra érintetlen terület, de később az is látszik, hogy valamikor parcellázva lett, jól megnézve, drótkerítések, és rozoga kapuk tűnnek fel, amit már részben benőtt a növényzet. De ember sehol, kis házakból valamennyi részlet felvillan. Mint megtudtam, a parcellázás már a Habsburg időkben kezdődött, és aztán a tulajdonosok, meg az élettörténetek hullámokban vagy etapokban (?) folytatódtak. Amikor az emberek max szekéren közlekedtek a hegyekben, de inkább gyalog. Nyilván ide akartam eljutni az írásban. 

Nagyon kicsit gyalogoltunk is, inkább jártunk a magas növényzetben, nagyrészt száraz, de virágos rétféleségen, nagyon hepehupás talajon oyan nevű fákkal körülvéve, amelyeknek csak a neve volt ismerős, és majdnem mindegyiknek volt ehető termése......kikapcsolódtam. Az jutott eszembe, hogy akik ide jártak, járnak a földjükre, a kis kulipintyójukba, azoknak is lételeme gyaloglás! 

Úgyhogy a minimum 8000 lépést este jártam le Pesten (általában reggel-este szoktam), aszfalton, ami szintén hepehupás az öreg fák gyökerei miatt, de nem baj, egy és háromnegyed óra volt, számítottam rá, hogy ennyi lesz, ennyi is lett. 

Ma 8974 lépést tettem! Méghozzá egy ülésben (járásban), este.

Állítom, hogy "Minden lépés számít!"

A Te adományod is számít a rászoruló gyerekek Covid elleni oltásához! 

Te is tehetsz értük! Tedd meg ezt a lépést!

Radikális gyalogos

A Radikális Gyalogos (RAGYA) - ha jól emlékszem - a jogait követelő felvonuló gyalogos volt kb 2005 táján (talán még most is, ezt nem tudom). Ha megtanulok úgy gyalogolni, ahogy ezt az alábbi videóban teszik, akkor (nem a fenti értelemben, de mindenképpen) radikális gyalogosnak tartanám magam. Még meggondolom, természetesen majd gyaloglás közben, hogy akarom-e? 

Ha még nem láttál SZABÁLYOS TÁVGYALOGLÓT, akkor most megmutatom, hogy hogy csinálják. Ha láttál már ilyet, akkor is:

https://www.youtube.com/watch?v=30Ntt_f9iiE

Ma 8227 lépést tettem!

Állítom, hogy "Minden lépés számít!"

A Te adományod is számít a rászoruló gyerekek Covid elleni oltásához! 

Te is tehetsz értük! Tedd meg ezt a lépést!

Kóborló Kierkegaard

Most már nagyon fáradt vagyok, úgyhogy csak felütöm a norvég Kagge Úr könyvét, és onnan merítek ihletet. 

Lássuk csak: a 79. oldalon nagy gondolkodók gyaloglási szokásairól ír (egyébként nem csak ezen az oldalon), pl. Soren Kierkegaardról a neki szomszédos Svédországból, akit utcai filozófusnak titulál, mint ahogy Szókratész is az volt, peripatetikus, ezt mindenki tudja. Kierkegaard Koppenhágában kóborolt, lehet, hogy nem is svéd volt? és karon ragadott embereket, egy darabig együtt mentek, kérdéseket tett fel nekik, aztán amikor válaszoltak, akkor ott hagyta őket, mint (szintén tudjuk) a menyasszonyát volt, (tényleg nagyon fáradt vagyok :))...és amikor hazament leírta, amit hallott. Így könnyű...

Állítólag azt mondta, amit tőle függetlenül én is szoktam mondani, "a legjobb gondolataim séta közben támadtak!" Nekem még úszás közben is! Nem vagyunk egyformák, igaz?

Ma 10 002 lépést tettem! Na?

Állítom, hogy "Minden lépés számít!"

A Te adományod is számít a rászoruló gyerekek Covid elleni oltására! 

Te is tehetsz értük! 

A lépés szám mítosza

Már tegnap akartam írni arról, hogy sokáig azt mondták (állítólag a japánok), hogy a 10 000 lépés a jó (megnöveli az élethosszot, lecsökkenti a mindenféle betegségek esélyét, stb.). Aztán ezt próbálták mások bebizonyítani, ill. cáfolni 72 éves (mért pont?) embereken, és a Harvard Egyetemen a következő eredményre jutottak: napi 4400 lépés is 47%-kal csökkenti  az elhalálozás kockázatát azokhoz képest, akik csak napi 2700 lépést tettek. Az előny 7500 lépésig nőt, onnantól már nem hozott egészségügyi hasznot. Így fogalmaztak. Ide linkelem a cikket, bár nem szeretnék egészségügyi bloggá alakulni, dehát azért abban megállalpodhatunk, hogy a gyaloglás egészséges. És a Harvard Egyetemen nem brit tudósok dolgoznak!

A 8000 ezret ez után a cikk után tűztem ki magamnak pár hete - hogy biztosan meglegyen a 7500. Itt most elkezdett esni az eső, így a közönséges porcsin kap egy kis vizet. Egyébként gyarapodott, le is fényképeztem, Megmutassam?

Ma 8768 lépést tettem, a heti átlagom 8652 lépés!

Minden lépés számít!

A Te adományod is számít a rászoruló gyerekek Covid elleni oltására! 

Te is tehetsz értük! 

  

Egyik lépés a másik után

Ezer évvel ezelőtt, a múlt század utolsó évtizedének bő felében értékesítési és időgazdálkodási tréningeket tartottam biztosítási üzletkötőknek, akik életbiztosításokat próbáltak eladni. A tréning közepe táján feltettem - lazításképpen - egy kérdést: az üzletkötés folyamatában (ami akkor már fel volt vázolva) melyik a legfontosabb lépés?  Ezt durván 50-szer kérdeztem meg. Két ember tudta rá azt válaszolni, amit helyes válasznak tartottam, és tartok most is: "mindig a következő". 

Erlin Kagge norvég felfedező, hegymászó, esszéista, könyvkiadó írt egy könyvet a gyaloglásról, Norvégiában 2018-ban adta ki, és Magyarországon is 2018-ban jelent meg (Park Könyvkiadó, fordította: Kertész Judit), aminek az a címe, hogy "Egyik lépés a másik után". Azt írja, hogy hetvenezer éve másról sem szól a történelmünk, mint a gyaloglásról. Mindent a két lábon járásnak köszönhetünk."(14.o.) A gyalogló életmód, a vándorlás fejlesztette, és ma is fejleszti az agyat.  

Évek óta tapasztalom, hogy gyaloglás közben tudok fejben megírni kezdő mondatokat, vagy rövid  összefoglalókat. (És ha úszok.)

Ma a Margitszigeten voltam, nem is tudom, milyen régen nem, sokat nőttek azóta a fák, és gyönyörűek, sokfélék, sokszínűek. Ahol naponta gyalogolok, ott is sok a zöld, de csak kevés helyen tud egybefüggő látványt képezni. 

Ma 10 129 lépést tettem, ebben a reggeli piac is benne van. Minden lépés számít! Minden forint számít. A Te adományod is számít!   Adományozz !

Találkoztam egy közönséges porcsinnal

 

Ezt a közönséges pocsint (az egyik kedvenc vad növényem) a tegnapi gyaloglásom során lőttem. Még nem tudom, hogy lehet-e majd a végén nagyítani rajta, remélem igen, mert akkor megnézhetitek, hogy a járdán egy kitört(?) közlekedési tábla csonkjából nőtt ki. Tehát egy fém csonkból kelt életre. Amit mondani akarok az csak annyi, hogy az 151-es buszról, vagy egy autóból biztos nem vettem volna észre ezt a növénykét, de mivel épp erre jártam, azaz gyalogoltam, megláttam, megálltam, megnéztem, tovább mentem, aztán visszafordultam, és csináltam róla egy képet. Illusztrálandó, hogy ha a lábammal járok, akkor észrevehetek apró szépségeket. Ma 8209 lépést tettem. Jobb gomb mentés máskénttel lehet menteni, és a mentettet már lehet nagyítani. Persze, lehet, hogy ezt mindenki tudja magától is.

Kérlek, hogy adományozzatok az adomány oldalamon!

Kétmilliárd adag védőoltás

 

Háttér információk nemzetközi szervezetek összefogásáról:

A fejlett országok védelme önmagában nem teszi lehetővé a járvány megfékezését. Erre jött létre a COVAX elnevezésű globális kezdeményezés, hogy a COVID-19 elleni vakcina igazságos elosztását biztosítsa. A COVAX Intézmény (amelyet a WHO, az UNICEF, a Gavi the Vaccine Alliance és a CEPI együtt vezetnek) jelenleg azon dolgozik, hogy 2021 végéig kétmilliárd adag COVID-19 elleni védőoltást osszon szét az egészségügyi dolgozók, a családok és a gyermekek védelme érdekében olyan országokban, melyek ezt nem tudják megvásárolni. 

Cselekedjünk együtt, hogy a legkiszolgáltatottabbakat is elérjük! (Forrás: UNICEF)

Azon kívül, hogy vért izzadtam evvel az "5 perc alatt megvan" bloggal, eddig

júli 31 -   8244 lépést

aug 01 -  8691 lépést

aug 02 - 8084 lépést

aug 03 - 8764 lépést

aug 04 - 8242 lépést

cselekedtem meg

Adományozz Te is! https://teistehetsz.unicef.hu/unicef-bajnoksag/2-7434  Adományozni szexi!

Gyaloglásból adomány

A Queen FreddieMercury-val 1985 július 13-án a legsikeresebb koncertjét valósította meg a Wembley-ben a Live Aid szuperkoncerten az afrikai-etiópiai éhezők megsegítésére, amit a Wikipédia szerint több mint másfél milliárd ember látott a tévécsatornákon keresztül. Egyértelmű volt, hogy mi történik, és miért, és a Bohém rapszódia film (2018) alapján, ömlöttek az adományok. 

De az én napi 8000 lépésemből hogyan generálódik adományozás ?

Nem az afrikai gyerekek oltásáért gyalogolok, mert mint az imént (valójában 2021 augusztus 2-án) megírtam, 20 éve gyalogolok – magamért; ma már elsősorban azért, mert szeretek, másodsorban pedig azért, hogy az agyam mozgás központjain keresztül rendszeresen stimuláljam a memóriámat.

Most viszont egy szűk hónapon keresztül, terveim szerint naponta, szubjektív ismeretterjesztést posztolok gyaloglás témakörben, tehát megosztom veletek a két lábra állás és haladás mindennapi tapasztalatát, élményét és következményeit olykor különböző kitekintésekkel és hivatkozásokkal. És néha adományozás témakörben.

Szóval, aki követi a posztjaimat augusztus 31-ig, az organikus (saját magát író) "tananyagot" kap tőlem, továbbá bepillantást nyerhet a fejembe, amiért adományozással fizethet, ha akar.  Amit fizet, abból életmentő Covid elleni védőoltás jut a világ szegényebb részein élő gyerekeknek az UNICEF-en keresztül. 

Szerintem például így lehet a gyaloglásomból adomány gyűjtés,…ha adományoztok...az alábbi linken

https://teistehetsz.unicef.hu/unicef-bajnoksag/2-7434

Adományból védőoltás

Aznap, amikor csatlakoztam az UNICEF Bajnokság „Covid védőoltást rászoruló gyerekeknek!” adományozó kampányához, az esti gyaloglásom közben az egyik kanyarban elkezdtem időben visszafejteni, hogy mióta gyalogolok. Rájöttem, hogy legalább 20 éve. Akkor kezdtem, még lépés számláló nélkül, amikor meghalt a kutyánk, és hiányzott a séta (és a kutya). 

Ma már megsértődöm, ha valaki azt mondja, hogy „sétálok”, mert nem sétálok, hanem gyalogolok és rámosolygok a sétáltatott kutyákra. 

„Napi 8000 lépés gyalog”

https://teistehetsz.unicef.hu/unicef-bajnoksag/2-7434 ez az adományoldalam címe, ezzel bíztatok mindenkit, aki egyetért az UNICEF humanitárius céljaival, és avval, hogy Covid oltásra gyűjt olyan szegénységtől sújtott országokban élő gyerekeknek, akiknek egyébként nem jutna.  

Adományozz Te is! 

Köszönöm! 

Adományozni szexi!