Az állandó olvasóim tudják, hogy 20 éve gyalogolok, és hogy sértésnek veszem, ha sétának hívják, amit csinálok. Pedig egyre inkább sétálok. Egy kicsit azért, mert meleg van. A sétában is melegem lesz. Másrészt meg új utakat keresek, illetve régi utakat új módon járok be, szembe megyek, máshonnan kanyarodok, a szemmagasságnál feljebb nézek, és az ilyesmiket sétálva lehet. Valahol azt olvastam, hogy akkor is jót tesz a járkálás, ha az ember nem siet, vagy nem gyalogol szándékosan gyorsan. Sokszor az van, hogy észreveszem, hogy sietek (amúgy sehova), amikor már majdnem elérem azt a pontot, ahol sarkon szoktam fordulni, tehát elég sokára, amikor az első kört teszem. Persze nem kör, de így kezdem, hogy elmegyek a sinekig, és onnan kalandozok. A kedvenc porcsinom a forduló előtt van kevéssel, azt majdnem minden nap megnézem. Tegnap pl. nem, mert egész másmerre indultam, régóta terveztem egy utcát megnézni, ahol még sose voltam, de a nevét ismerem. Csak a sarokig tudtam menni, mert szabott időm volt.
Ha fiatalkoromban valamit utáltam olvasni egy regényben, az az útleírás volt. Most, hogy már korosabb vagyok, élvezettel fogalmazgatom az utat, amit bejárok, és el is olvasom. Mert vissza tudom idézni, szines szélesvásznúban, kénytelen is vagyok, mert nem tudom lefényképezni, azt, amit látok - ezt nem is értem - ; valami megtetszik (vszleg túl 3 dimenziós) lefényképezem, és nem az van a képen, amit szabad szemmel látok.
Ma 9515 lépést tettem, a heti átlagom 8579
jótékonysági sorok Kökény Verától, és itt van mellettem a kalapom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése