Tegnap nem írtam bejegyzést, mert épp, mikor elkezdtem volna, akkor érkezett meg egy 2 hónapos ultra cuki vendégkutya, aki másnap, azaz ma este hatig velünk volt, és aki este minden figyelmemet lekötötte. A közönséges porcsin sorsának alakulásáról kezdtem el összerakni a képeket. Ezt most elnapolom. Azt viszont naplózom, hogy tegnap 8246 lépést abszolváltam!
Ma délelőtt - mondjuk így - kirándulni voltam egy lenyűgöző helyen "a hegyekben". Nem a lábammal, hanem terepjáróval, (a kutya is jött persze) és egy végcéllal. Ez volt a terv. Ami mindenképpen újdonság volt nekem, hogy első látásra érintetlen terület, de később az is látszik, hogy valamikor parcellázva lett, jól megnézve, drótkerítések, és rozoga kapuk tűnnek fel, amit már részben benőtt a növényzet. De ember sehol, kis házakból valamennyi részlet felvillan. Mint megtudtam, a parcellázás már a Habsburg időkben kezdődött, és aztán a tulajdonosok, meg az élettörténetek hullámokban vagy etapokban (?) folytatódtak. Amikor az emberek max szekéren közlekedtek a hegyekben, de inkább gyalog. Nyilván ide akartam eljutni az írásban.
Nagyon kicsit gyalogoltunk is, inkább jártunk a magas növényzetben, nagyrészt száraz, de virágos rétféleségen, nagyon hepehupás talajon oyan nevű fákkal körülvéve, amelyeknek csak a neve volt ismerős, és majdnem mindegyiknek volt ehető termése......kikapcsolódtam. Az jutott eszembe, hogy akik ide jártak, járnak a földjükre, a kis kulipintyójukba, azoknak is lételeme gyaloglás!
Úgyhogy a minimum 8000 lépést este jártam le Pesten (általában reggel-este szoktam), aszfalton, ami szintén hepehupás az öreg fák gyökerei miatt, de nem baj, egy és háromnegyed óra volt, számítottam rá, hogy ennyi lesz, ennyi is lett.
Ma 8974 lépést tettem! Méghozzá egy ülésben (járásban), este.
Állítom, hogy "Minden lépés számít!"
A Te adományod is számít a rászoruló gyerekek Covid elleni oltásához!
Te is tehetsz értük! Tedd meg ezt a lépést!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése