Ma sem tudtam időt keríteni a reggeli gyaloglásra. Ez gyakran előfordul, ha előre tudom, hogy este viszont lesz idő. Ebben a melegben, ami pl. ma is volt, nem vágok neki napközben, télen igen.
Tehát ma is egy menetben jártam meg a 8000 lépést, ami ma 8182 volt. Tegnap se, ma se volt kedvem ezt úgy, hogy kétszer járom végig ugyanazokat az utcákat, ugyanabban a sorrendben. Ma egy nagyobb kerülőt tettem. Közben eszembe jutott, hogy azon az utcán mint éppen kerülő úton, ahol megyek, azon a 60-as években villamos járt. Biztos, hogy így volt, de még most sem tudom eldönteni, hogy jött vagy ment. Ebben a kerületben minden (azaz három különböző) villamos körforgalomban haladt, sose mentek egymás mellett. És ahogy gyalogoltam, nem tudtam fejben eldönteni, hogy hogy is volt. Az is nehezíti a dolgot, hogy életem során sokat álmodtam a helyi villamosokkal, és mivel már bizonyos nagy területeket teljesen átépítettek, nagyon kevés külső támpont maradt, és magam pedig az átépítések idején nem voltam abban a helyzetben (azaz egyáltalán nem érdekeltek az átépítések), hogy memorizáljam a számomra eredeti állapotot, aztán meg életem nagy részét nem is itt éltem, tehát fizikailag is kimaradtam a folyamatból. Szóval összekeverednek az álomképek és az emlékképek. A felidézéshez meg kellett állnom, de ugyanakkor már erősen sötétedett, tehát nem tudtam hosszasan álldogálva gondolkodni - , egyelőre elvesztettem a kötött pályás villamos vonalának részleteit a 60-as évekből. Stílusosan: "így jártam!" :)
Most is azt mondom, hogy "Minden lépés számít!"
A Te adományod is számít a rászoruló gyerekek Covid elleni oltásához!
Te is tehetsz értük! Tedd meg ezt a lépést!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése